Hátsó-Ausztriai képeslap

Úgy tűnik, beköszöntött a tél Vorarlbergbe.

Erre abból következtettem, hogy a képeslap, amelyben élek egyre havasabb, úgy fűtenek, mint a pokolban, és kesztyű nélkül a ház elé sem megyek ki, mára a városban is havazás várható. Kimondottan nosztalgikus érzés a múlt heti kirándulára emlékezni... Mintha ezer éve lett volna, hogy meghódítottuk a bürsi kanyont.

A Bürser Schlucht bejárata egyszerűen lenyűgöző látványt nyújt, az utolsó jégkorszak óta itt lévő, hatalmas sziklák között vezet az út, majd a még magasabb kőfalak, a szinte érintetlen, alpesi őserdő és a patak csobogói ejtenek ámulatba. A hegyoldalra pillantva szinte beleszédül az ember a hatalmasságukba, hangyányinak és törékenynek érzi magát. Mégis szerencsésnek, hogy a csodás természet része lehet.

Az Ill mellékfolyója, az Alvier völgye ideális úti cél családi túrázáshoz, könnyű terep, biztonságos útvonal, sok pad és megannyi gyönyörködni való. Kisgyerekekkel is teljesíthető, én jobbára zsebre tett kézzel baktattam a karaván végén.

A bürsi vízműtől Bürserberg Bodenig, vagyis a városka központjáig körülbelül két óra az út, csak az utolsó szakasz meredek, de ennyi kifulladás kell is egy túrázó brigádnak. 

Visszafelé a járt út helyett a Kuhloch - a Tehénlyukat a gyerekek szerint azért nevezik így, mert az egyik szkla egy tehénfejre hasonlít, de nem lila - felé mentünk, a terep erre sem nehezebb, viszont még lenyűgözőbb látnivalókkal találkozhat.

A túra pedig éppúgy Bürsben ér véget, néhány percnyi sétára az indulási oldaltól.

Alig várom a tavaszt, hogy újra nekivághassunk!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Na jó, egy kicsit messzebb, de csak mert a folyóban gyönyörködéshez nem jár WiFi.

Itt az ideje, hogy bemutassam Nektek Bludenzet! Vorarlberg legnagyobb körzete Blu, de a városok között csak a 6. helyen szerepel. A 2013. január 1-jei adatok szerint 13.858-an lakunk itt, magunkból kiindulva plusz 4 fő.

Városunk tengerszint feletti magassága 570 méter. Bludenz, ha nem is a világ közepe, de egy csillagé mindenképpen, hiszen 5 völgy találkozásánál fekszik, a Walgau, a Brandnertal (Rätikon), a Montafon (Silvretta), a Klostertal (Arlberg) és a Großes Walsertal (egy része az Ill-völgy) Bludenzben beszélték meg, hogy összefutnak.

Bludenz környéke a bronzkor óta lakott, az alpesi barlangok akkoriban az ősemberek körében voltak oly népszerűek, mint manapság a síhotelek. Utánuk megfordultak erre kelta brigantik, rómaiak, és sokan mások is.

Bludenz i.sz. 1000 előtt Pludono és Pluteno néven futott, majd fokozatosan lett Bludenz, vagy helyi dialektusban Bludats. 1265-ben a Werdenberger família alapította meg hivatalosan.

A sötét középkor egy ilyen kellemes helyen sem volt túl vidám, 1100 és 1700 között a pestis kilenszer pusztította ki a lakosságot. És tűzvészből is kijutott legalább háromszor ebben az időszakban.

A Habsburg-dinasztia Ausztriája pedig már mindannyiunk előtt nyitott történelemkönyv.

És ha már az Ill-lel kezdtem, illik az Ill-lel is befejezni. Patakunk, a Silvretta-hegységben ered, és a Rajna jobb oldali mellékfolyója, melybe Feldkirchnél fut bele, mint gyermek az anyja ölébe. Az Illhez Bludenznél pedig az Alvier és az Alfenz jobbról, a Schesa balról csatlakozik. 

Az Ill kelta eredetű elnevezés, azt jelenti, siet.

Az Ill számomra rejtély. Gyakran szinte teljesen száraza kavicsos patakmeder, épp csak csordogál a víz, majd másnapra megárad. A víz minősége/tisztasága/színe is napról napra változik, láttam már sártól barnának, mérges szürkének és ragyogó kéknek is.

*Köszönet Petőfinek, Coelhónak és Wikinek az ihletért.

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch