Hátsó-Ausztriai képeslap

A szelektív szemétgyűjtés Ausztriában alap. Az ehhez tartozó alapműveltséget azonban meg kell szerezni!

Otthon, Magyarországon, az újságpapírt az évi kétszeri iskolai papírgyűjtésre tartogattam, azon kívül csak a lemerült elemekkel és a műanyag-flakonokkal bíbelődtem. Az utóbbiakról leszedtük a kupakot - az oviban ezt gyűjtötték jótékony célra -, a gyerekek összetaposták, és bekerültek az eme nemes célra rendszeresített, nem kidobandó zsákba. Amikor pedig mázsás súlya lett a puttonynak, elcipeltem a nem túl közeli szelektívbe. 

Itthon, Hátsó-Ausztriában, természetes/kötelező a válogatás. Igaz, ehhez meg is teremtették a körülményeket. Először is minden háztól rendszeresen elszállítják a különválogatott szemetet, papírt, műanyagot, fémet, üveget és az egyebet - havonta illetve hetente kétszer. A komposztálásra alkalmas maradékot pedig ki-ki magának viheti el a feldolgozóba, hogy a növénykéknek fincsi táplálékot rohasszanak belőle.

Az első napokban a házinénink elmondta, hogy mit és hogyan válogassak. Értek meglepetések, pedig tapasztalt szelektálónak hittem magamat. A tejesdoboz például műanyagnak számít, ahogy a joghurtospohár fedőfóliája is (bár ezt néhány faluval arrébb már fémnek veszik). És a küblikbe csak tiszta szemét kerülhet, így elöblítek minden arra érdemest, mielőtt kihajítanám. Néha az edényszárítón több a joghurtos-, a konzervdoboz és a befőttesüveg, mint a tányér, de ebben a mosgatógép is "hibás"...

Ahány ház, annyi szokás! Előző állomáshelyünkön, Alsó-Ausztriában csak a háztartási szemét és a komposztállható hulladék fogalma létezett, persze ezen felül bárki gyűjtögethette és elszállíthatta a szelektívgyűjtőkbe maga maradékát.

Szerintem a szelektív szemétgyűjtés jó dolog! A kukáknál kihelyezett tájékoztató szerint, a háztartási hulladékok 95%-a újrahasznosítható. Csupán egy kis odafigyelés kell, és válogatás illetve öblítés után sok-sok terhet levehetünk a Földünk válláról!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

A spirituális irányzatok szerint nem árt néha hálát adni azért, amit kapunk. Ausztriában - especiel Vorarlbergben - teljesen más a Hálaadás, mint az amerikai pulykasütögetős ünnep, mi mindennek örülünk, ami a földjeinken megterem.

Hivatalosan az ünnep Szent Mihály és a többi angyal napján, szeptember 29-én lett volna aktuális. A Michaelistag alkalmával hajtják be az állatokat az alpesi legelőkről, és számolják össze a hagyomány szerint a javaikat a gazdák, de ez a nap az idén inkább a szavazatok számolásával telik majd.

A Bludenz-Óvárosi Erntedankfest inkább olyan, mint egy hatalmas őstermelői vásár, friss zöldségekkel, mézekkel, lekvárokkal, kocsikeréknyi sajtokkal, a hegyekben élő kézművesek portékáival, fafaragványokkal, szappanokkal, nemezholmikkal, és őszi terményekből készült dekorcuccokkal, és persze klassz népviseletekkel, kalapokkal, bőrgatyákkal, dirndlikkel, vastag zoknikkal, ormótlan cipőkkel. 

Bevásároltunk egy halom zöldséget, a régen vágyott rókagombámból is vettünk, imádom a napsárga, bodros-fodros finomságot. Megkóstoltuk a hatalmas sajtcsodákat, a tipikus vorarlbergi, sőt montafoni frissért, a Sura Kees-ért vagy a jóval keményebb hegyi sajtokért azonnal heves szerelemre lobbantam.

De a gyerekeket egyáltalán nem izgatta annyira a felnőttek gasztronómiai élvezkedése - max az ebéd időpontját illetően érdeklődtek -, annál inkább tetszett nekik a zenei színpad, ahol egy trió helyi népzenét játszott, másodszülöttem pedig óriási harmonikarajongó lett néhány napja, azóta az ORF képes időjárás-jelentését mindig meg kell nézzük. De még ennél is jobban vonzza az aprónépet a kecskesimogató. A fiamban a jószágok azonnal fel is ismerték a nyári kecskepásztor-gyakornokot, és jelentkeztek nála egy kis simire.

Ők pedig a hazailag, a mi kecskéink. Technikailag ugyan a telekszomszédunk állatkái, de amíg az én füvemet legelik, mondhatom nagyvonalúan, hogy az enyémek, és kész!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

El sem tudok képzelni jobb alkalmat egy ilyen borongós napnál egy kis külpolitizálásra. Vagy belpolitizálásra, nézőpont kérdése.

2013. szeptember 29-én vasárnap Ausztria választásra jogosult polgárai az urnákhoz vonulnak, hogy bizalmat szavazzanak valakinek. 

• Legutóbb 2008-ban került sor hasonló aktusra, egy 2007-es törvény értelmében ugyanis 5 évre kapnak mandátumot az alsóházi képviselők.
• Ausztrában kétkamarás parlament működik, a felsőházba, azaz a Szövetségi Tanácsba, vagyis a Bundesratba a tartományok - Burgenland, Alsó- és Felső-Ausztria, Bécs, Karintia, Stájerország, Salzburg, Tirol és Vorarlberg - delegálnak tagokat, az alsóház, azaz a Nemzeti tanács, vagyis a Nationalrat 183 képviselőjének sorsa pedig az kszelők kezében van.
• Figyelem! A Nemzeti tanács tagjait érdemes karakán képviselőkből kiválogatni kedves voksolásra jogosultak, ugyanis többségi szavazással még a kormányfő talpára is útilaput köthetnek.

• SPÖ, a jelenlegi kormánypárt
• ÖVP
• FPÖ
• Grüne
• Stronach
• BZÖ
• KPÖ
• Pirat
• Neos
• Egyebek

Az SPÖ-t és az ÖVP-t mindössze néhány százalék választja el egymástól, jujj, de izgalmas lesz!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Mint mondtam, a múzeum teljesen interaktív. Kütyük, mütyürök, érintőképernyők, videók és hanganyagok, vitrinekbe rejtett kincsek, s megannyi játék mutatja be a csoki útját a kakaófarmoktól a kredencünkig, vagy éppen a lila tehén születését és "életét" napjainkig, a gyerekek pedig a csokigyár beindítását,  fogaskerekek virtuális összeszerelését, vagy a Muttersberg felvonó fülkéjében tett, videóval illusztrált utazást élvezik.

• A Milka a világ legismertebb csokija
• Mil(ch)+Ka(kao)=MILKA
• Bludenzben mintegy 125 éve gyártanak csokit, több mint 100 éve a Milka is itt készül
• A világháború után, 1949-ben a Suchard kezdhette meg először Németországban a csokigyártást
• A jól ismert lila színt a szecessziónak köszönhetjük
• A boci 1972-ben lett lila, a tehénke neve eredetileg Adelheid volt, ma már a Lila névre hallgat, a fajtája pedig Simmentali
• A vállalat a környezetvédelemért is sokat tesz, az ausztriai Hohe Tauern Nemzeti Parkkal közös projektről itt olvashatsz bővebben.

Érdekel a boldogság titka? Olvasgasd még egy kicsit az írásomat, és megtalálod a megoldást!

Bludenz, Vorarlberg, Ausztria, a Hóhegyen is túl... A leghangulatosabb osztrák városnak mondanám, jelentős összehasonlítási alappal a hátam mögött. Csend, nyugi, mosolygás, nem egy búval bélelt település.

Úgy tűnik, valahol a közelben lehet a boldogság forrása!

Ahogy megérkezel, talán az égig érő hegyek tűnnek fel először, másodszor azonban a mesés, édes illat, Bludenz ugyanis csokoládéillatban tobzódik. Lehet kánikula, eső vagy szél, minden lépésnél kakaós tejbegrízre gondolsz, vagy egy tábla jóféle mogyorós-mazsolásról vagy joghurtosról fantáziálsz.

Pontosan tudjuk, hogy a megfelelő mennyiségű csokoládé elfogyasztásával jobb kedvre derülhetünk, boldoggá tehetjük a bendőnket, ha pedig szeretteinket is megkínáljuk egy kis édességgel, az ő hangulatuk is emelkedett lesz. Üröm az örömben, hogy a csokoládé hizlal, és a fogainknak sem jó barátja. Az illata azonban sem a fogsorunkra, sem a karcsú derekunkra nincs rossz hatással, a kedvünket azonban az egekig, de legalább a Muttersberg csúcsáig emeli.

De mitől lesz egy város csokiillatú? Például, ha a kellős közepén található a Milka-gyár! 

Következő kérdés: Tudod, hogy mit jelent a Milka név? Legközelebb ezt és mindenféle lila érdekességet is elmondok!

Liebe Grüße aus Bludenz,

Verusch