A spirituális irányzatok szerint nem árt néha hálát adni azért, amit kapunk. Ausztriában - especiel Vorarlbergben - teljesen más a Hálaadás, mint az amerikai pulykasütögetős ünnep, mi mindennek örülünk, ami a földjeinken megterem.
Hivatalosan az ünnep Szent Mihály és a többi angyal napján, szeptember 29-én lett volna aktuális. A Michaelistag alkalmával hajtják be az állatokat az alpesi legelőkről, és számolják össze a hagyomány szerint a javaikat a gazdák, de ez a nap az idén inkább a szavazatok számolásával telik majd.
A Bludenz-Óvárosi Erntedankfest inkább olyan, mint egy hatalmas őstermelői vásár, friss zöldségekkel, mézekkel, lekvárokkal, kocsikeréknyi sajtokkal, a hegyekben élő kézművesek portékáival, fafaragványokkal, szappanokkal, nemezholmikkal, és őszi terményekből készült dekorcuccokkal, és persze klassz népviseletekkel, kalapokkal, bőrgatyákkal, dirndlikkel, vastag zoknikkal, ormótlan cipőkkel.
Bevásároltunk egy halom zöldséget, a régen vágyott rókagombámból is vettünk, imádom a napsárga, bodros-fodros finomságot. Megkóstoltuk a hatalmas sajtcsodákat, a tipikus vorarlbergi, sőt montafoni frissért, a Sura Kees-ért vagy a jóval keményebb hegyi sajtokért azonnal heves szerelemre lobbantam.
De a gyerekeket egyáltalán nem izgatta annyira a felnőttek gasztronómiai élvezkedése - max az ebéd időpontját illetően érdeklődtek -, annál inkább tetszett nekik a zenei színpad, ahol egy trió helyi népzenét játszott, másodszülöttem pedig óriási harmonikarajongó lett néhány napja, azóta az ORF képes időjárás-jelentését mindig meg kell nézzük. De még ennél is jobban vonzza az aprónépet a kecskesimogató. A fiamban a jószágok azonnal fel is ismerték a nyári kecskepásztor-gyakornokot, és jelentkeztek nála egy kis simire.
Ők pedig a hazailag, a mi kecskéink. Technikailag ugyan a telekszomszédunk állatkái, de amíg az én füvemet legelik, mondhatom nagyvonalúan, hogy az enyémek, és kész!
Liebe Grüsse aus Bludenz,
Verusch
Utolsó kommentek