Hátsó-Ausztriai képeslap

Úgy tűnik, beköszöntött a tél Vorarlbergbe.

Erre abból következtettem, hogy a képeslap, amelyben élek egyre havasabb, úgy fűtenek, mint a pokolban, és kesztyű nélkül a ház elé sem megyek ki, mára a városban is havazás várható. Kimondottan nosztalgikus érzés a múlt heti kirándulára emlékezni... Mintha ezer éve lett volna, hogy meghódítottuk a bürsi kanyont.

A Bürser Schlucht bejárata egyszerűen lenyűgöző látványt nyújt, az utolsó jégkorszak óta itt lévő, hatalmas sziklák között vezet az út, majd a még magasabb kőfalak, a szinte érintetlen, alpesi őserdő és a patak csobogói ejtenek ámulatba. A hegyoldalra pillantva szinte beleszédül az ember a hatalmasságukba, hangyányinak és törékenynek érzi magát. Mégis szerencsésnek, hogy a csodás természet része lehet.

Az Ill mellékfolyója, az Alvier völgye ideális úti cél családi túrázáshoz, könnyű terep, biztonságos útvonal, sok pad és megannyi gyönyörködni való. Kisgyerekekkel is teljesíthető, én jobbára zsebre tett kézzel baktattam a karaván végén.

A bürsi vízműtől Bürserberg Bodenig, vagyis a városka központjáig körülbelül két óra az út, csak az utolsó szakasz meredek, de ennyi kifulladás kell is egy túrázó brigádnak. 

Visszafelé a járt út helyett a Kuhloch - a Tehénlyukat a gyerekek szerint azért nevezik így, mert az egyik szkla egy tehénfejre hasonlít, de nem lila - felé mentünk, a terep erre sem nehezebb, viszont még lenyűgözőbb látnivalókkal találkozhat.

A túra pedig éppúgy Bürsben ér véget, néhány percnyi sétára az indulási oldaltól.

Alig várom a tavaszt, hogy újra nekivághassunk!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

-Sprichst do dütsch?

A napokban egy reggel így indította az ismeretségünket a házmesterünk. Nem mondanám, hogy szemem sem rebbent, a vorarlbergi tájnyelvvel ugyanis egyelőre nem tudok mit kezdeni. A reggel, angyali mosolyomat és irodalmi németet előkapva reagáltam.

-Tütsch? Leider nicht. Aber deutsch ja.

Házmester bácsinak felragyogott a szeme, és mondanom sem kell, hogy azóta én vagyok a kedvenc lakója.

Ezek a jó vorarlbergiek csak a legritkább esetben használják a Hochdeutschot, sok-sok Wie bitte? hagyta már el emiatt a számat. Óvodában, iskolában, hivatalban, munkahelyen nem egyszer felhősödött már el a tekintetem, mert egy szavukat sem értettem. Különösen az első kávé előtt esik nehezemre kiválogatni az értelmet a rengeteg s betű és elharapott szó közül, a magyarországi iskolákban belém vert szórendet és más nyelvtani sajátosságokat pedig a harmadik Kaffee után sem ismerném fel, ha lenne, mert ilyesmit nem gyakran használnak.

Házmesterünk felvilágosított, hogy a vorarlbergerisch Sprache bizony tartalmaz némi schwitzertütschöt, alsó-német tájnyelvet és a lichtensteiniek szavajárását, jó fül és villámgyors gondolkodás kell a megértéséhez. És persze azt sem árt tudni, hogy beszélgetőtársunk hova valósi, hiszen tartományon belül is számtalan változat létezik.

Például Seeger an der Lutz orvos és tájnyelvi költő versea XIX. századból, Der Wasser-Schada:

A Wässerle, so kli und klar,

ma ment, as künn nit si -

und doch, es grift vertüflet a,

's ischt Kriesewasser gsi!

És a megfejtés:

Ein Wässerchen, so klein und klar,

man meint, es könnte nicht sein -

und doch, es greift verteufelt an,

es war Kirschwasser!

Liebe Grüsse aus "Bludats",

Verusch

Minden városnak van egy híres szülöttje, minden vidékért rajong legalább egy ismert ember. A montafoni hegyekbe pedig nem kisebb legenda szeretett bele, mint Ernest Hemingway.

1925-ben és 1926-ban egy érdekes amerikai töltötte a telet Schrunsban, néhány kilométerre Bludenztől. Schruns már akkor is virágzó szállodaipari település volt, évről évre turisták ezrei pihenték ki itt fáradalmaikat, mégis mindenkinek feltűnt a férfi, aki szerette a hegyeket, a síelést, a sört és első regényén dolgozott. A Fiesta, a nap is felkel az újságírók és novellisták köréből egy csapásra ünnepelt regényíróvá tette Hemingway-t, A Kilimandzsáró hava című 1932-es művét pedig a vorarlbergi hegyek ihlették.

"Emlékszem a fenyők illatára" (E. H.)

Hemingway törzshelye a Schruns kellős közepén lévő Taube vendéglő volt, az író szívesen ücsörgött a kellemes teraszon, amelyet most, szeptember végén még hatalmas gesztenyefák tesznek árnyassá, egy karakteres vorarlbergi sör után, a kevésbé zseniális írópalántáknak is könnyebben jönenk a szavak a szájára, és életre kelnek a sorok is a papírján.

"Mindannyian arra születtünk, amit csinálunk. Ahhoz van tehetséged, amivel a megélhetésedet megszerzed, mindegy, hogy mivel." (E. H.)

A Taubéval szemben, a Haus des Gastes turisztikai központban most még látható egy aprócska, de annál érdekesebb Hemingway kiállítás. De a schrunsiak nem csak így tisztelegnek az írólegenda előtt, bronzszobrát 2008-ban avatták fel.

Liebes Grüsse aus Bludenz,

Verusch

A spirituális irányzatok szerint nem árt néha hálát adni azért, amit kapunk. Ausztriában - especiel Vorarlbergben - teljesen más a Hálaadás, mint az amerikai pulykasütögetős ünnep, mi mindennek örülünk, ami a földjeinken megterem.

Hivatalosan az ünnep Szent Mihály és a többi angyal napján, szeptember 29-én lett volna aktuális. A Michaelistag alkalmával hajtják be az állatokat az alpesi legelőkről, és számolják össze a hagyomány szerint a javaikat a gazdák, de ez a nap az idén inkább a szavazatok számolásával telik majd.

A Bludenz-Óvárosi Erntedankfest inkább olyan, mint egy hatalmas őstermelői vásár, friss zöldségekkel, mézekkel, lekvárokkal, kocsikeréknyi sajtokkal, a hegyekben élő kézművesek portékáival, fafaragványokkal, szappanokkal, nemezholmikkal, és őszi terményekből készült dekorcuccokkal, és persze klassz népviseletekkel, kalapokkal, bőrgatyákkal, dirndlikkel, vastag zoknikkal, ormótlan cipőkkel. 

Bevásároltunk egy halom zöldséget, a régen vágyott rókagombámból is vettünk, imádom a napsárga, bodros-fodros finomságot. Megkóstoltuk a hatalmas sajtcsodákat, a tipikus vorarlbergi, sőt montafoni frissért, a Sura Kees-ért vagy a jóval keményebb hegyi sajtokért azonnal heves szerelemre lobbantam.

De a gyerekeket egyáltalán nem izgatta annyira a felnőttek gasztronómiai élvezkedése - max az ebéd időpontját illetően érdeklődtek -, annál inkább tetszett nekik a zenei színpad, ahol egy trió helyi népzenét játszott, másodszülöttem pedig óriási harmonikarajongó lett néhány napja, azóta az ORF képes időjárás-jelentését mindig meg kell nézzük. De még ennél is jobban vonzza az aprónépet a kecskesimogató. A fiamban a jószágok azonnal fel is ismerték a nyári kecskepásztor-gyakornokot, és jelentkeztek nála egy kis simire.

Ők pedig a hazailag, a mi kecskéink. Technikailag ugyan a telekszomszédunk állatkái, de amíg az én füvemet legelik, mondhatom nagyvonalúan, hogy az enyémek, és kész!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Hurrá, de jó!

Van most már hó,

nem munkanélküli

a hólapátoló!

Persze némi magasságot le kell küzdenie, de utána máris dolgozhatnak a vorarlbergi, elhivatott hómunkások. Az éjjel ugyanis havazott a magasabb csúcsokon. Íme, a bizonyíték a Silvretta Montafon Facebook-oldaláról.

Előtte:

És ma reggel:

Schnee, yuhee!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch