-Sprichst do dütsch?

A napokban egy reggel így indította az ismeretségünket a házmesterünk. Nem mondanám, hogy szemem sem rebbent, a vorarlbergi tájnyelvvel ugyanis egyelőre nem tudok mit kezdeni. A reggel, angyali mosolyomat és irodalmi németet előkapva reagáltam.

-Tütsch? Leider nicht. Aber deutsch ja.

Házmester bácsinak felragyogott a szeme, és mondanom sem kell, hogy azóta én vagyok a kedvenc lakója.

Ezek a jó vorarlbergiek csak a legritkább esetben használják a Hochdeutschot, sok-sok Wie bitte? hagyta már el emiatt a számat. Óvodában, iskolában, hivatalban, munkahelyen nem egyszer felhősödött már el a tekintetem, mert egy szavukat sem értettem. Különösen az első kávé előtt esik nehezemre kiválogatni az értelmet a rengeteg s betű és elharapott szó közül, a magyarországi iskolákban belém vert szórendet és más nyelvtani sajátosságokat pedig a harmadik Kaffee után sem ismerném fel, ha lenne, mert ilyesmit nem gyakran használnak.

Házmesterünk felvilágosított, hogy a vorarlbergerisch Sprache bizony tartalmaz némi schwitzertütschöt, alsó-német tájnyelvet és a lichtensteiniek szavajárását, jó fül és villámgyors gondolkodás kell a megértéséhez. És persze azt sem árt tudni, hogy beszélgetőtársunk hova valósi, hiszen tartományon belül is számtalan változat létezik.

Például Seeger an der Lutz orvos és tájnyelvi költő versea XIX. századból, Der Wasser-Schada:

A Wässerle, so kli und klar,

ma ment, as künn nit si -

und doch, es grift vertüflet a,

's ischt Kriesewasser gsi!

És a megfejtés:

Ein Wässerchen, so klein und klar,

man meint, es könnte nicht sein -

und doch, es greift verteufelt an,

es war Kirschwasser!

Liebe Grüsse aus "Bludats",

Verusch