Minden városnak van egy híres szülöttje, minden vidékért rajong legalább egy ismert ember. A montafoni hegyekbe pedig nem kisebb legenda szeretett bele, mint Ernest Hemingway.

1925-ben és 1926-ban egy érdekes amerikai töltötte a telet Schrunsban, néhány kilométerre Bludenztől. Schruns már akkor is virágzó szállodaipari település volt, évről évre turisták ezrei pihenték ki itt fáradalmaikat, mégis mindenkinek feltűnt a férfi, aki szerette a hegyeket, a síelést, a sört és első regényén dolgozott. A Fiesta, a nap is felkel az újságírók és novellisták köréből egy csapásra ünnepelt regényíróvá tette Hemingway-t, A Kilimandzsáró hava című 1932-es művét pedig a vorarlbergi hegyek ihlették.

"Emlékszem a fenyők illatára" (E. H.)

Hemingway törzshelye a Schruns kellős közepén lévő Taube vendéglő volt, az író szívesen ücsörgött a kellemes teraszon, amelyet most, szeptember végén még hatalmas gesztenyefák tesznek árnyassá, egy karakteres vorarlbergi sör után, a kevésbé zseniális írópalántáknak is könnyebben jönenk a szavak a szájára, és életre kelnek a sorok is a papírján.

"Mindannyian arra születtünk, amit csinálunk. Ahhoz van tehetséged, amivel a megélhetésedet megszerzed, mindegy, hogy mivel." (E. H.)

A Taubéval szemben, a Haus des Gastes turisztikai központban most még látható egy aprócska, de annál érdekesebb Hemingway kiállítás. De a schrunsiak nem csak így tisztelegnek az írólegenda előtt, bronzszobrát 2008-ban avatták fel.

Liebes Grüsse aus Bludenz,

Verusch