Hátsó-Ausztriai képeslap

...egy hétfői napra esett, és rögtön Pünkösdkor túl is estünk rajta.

Persze a túlzás szerzői, de egyelőre valóban nem kényeztette el a völgylakókat az időjárás. 

Június

A pünkösdi hosszú hétvégénk pazar volt, nem is lehetett a klímát csak strandon vagy a hegyen elviselni, lehetőség szerint méteres hófalak hűsében. Lásd...

A nyárelő itt egyébként olyan, mint a szeszélyes április, egy nap alatt olykor az egész éves meteorológiai fogalomtár bevetésre kerül. Süt a nap, kánikula, felhők, zápor, zivatar, szivárvány, "basszus, a hegyen esett a hó!"

Július

Aztán vettünk egy nyugágyat, és ezzel hetekre el is űztük a napot Bludenz közeléből. Néha egy-egy órára ránk nézett ugyan, hogy rendesen viselkedünk-e, de különben csak a felhőket és szakadó esőt élvezhettük. Majd egy gyors nyaralást kaptunk ajándékba, strand egyik délután, motorcsónakozás a másikon. Ezen a ponton nem kellett volna cipőboltba tévednem, és meglepnem magamat egy szandállal, mert kezdődött előlről az esőzés.

Az özönvízszerű esőzéssel telt hetek ellenére is azt kell mondanom - mert egy barátom kérdezte, hogy milyen a nyár a hegyekben -, hogy kevésbé döglesztő a Sommer errefelé. A füledt meleget, hamar elfújja a hegyi szél, a kánikula ritkán tikkasztó, az említett légmozgásnak, vagy egy futó zápornak köszönhetően.

Augusztus

Azt beszélik a népek, hogy most jön a NYÁR, így, csupa nagybetűvel. Kicsit féltem, hogy a hőség emlegetése szarkazmus volt a kedves szomszédok részéről, vagy csak vigasztalni próbáltak, de valóban egyre közelebb kúsznak a fokok a 30-hoz, és talán meg is haladják azt. TALÁN ;-)

Ha érdekel a friss prognózis, kattints ide!

Liebe Grüße aus Bludenz,

Verusch

Úgy tűnik, beköszöntött a tél Vorarlbergbe.

Erre abból következtettem, hogy a képeslap, amelyben élek egyre havasabb, úgy fűtenek, mint a pokolban, és kesztyű nélkül a ház elé sem megyek ki, mára a városban is havazás várható. Kimondottan nosztalgikus érzés a múlt heti kirándulára emlékezni... Mintha ezer éve lett volna, hogy meghódítottuk a bürsi kanyont.

A Bürser Schlucht bejárata egyszerűen lenyűgöző látványt nyújt, az utolsó jégkorszak óta itt lévő, hatalmas sziklák között vezet az út, majd a még magasabb kőfalak, a szinte érintetlen, alpesi őserdő és a patak csobogói ejtenek ámulatba. A hegyoldalra pillantva szinte beleszédül az ember a hatalmasságukba, hangyányinak és törékenynek érzi magát. Mégis szerencsésnek, hogy a csodás természet része lehet.

Az Ill mellékfolyója, az Alvier völgye ideális úti cél családi túrázáshoz, könnyű terep, biztonságos útvonal, sok pad és megannyi gyönyörködni való. Kisgyerekekkel is teljesíthető, én jobbára zsebre tett kézzel baktattam a karaván végén.

A bürsi vízműtől Bürserberg Bodenig, vagyis a városka központjáig körülbelül két óra az út, csak az utolsó szakasz meredek, de ennyi kifulladás kell is egy túrázó brigádnak. 

Visszafelé a járt út helyett a Kuhloch - a Tehénlyukat a gyerekek szerint azért nevezik így, mert az egyik szkla egy tehénfejre hasonlít, de nem lila - felé mentünk, a terep erre sem nehezebb, viszont még lenyűgözőbb látnivalókkal találkozhat.

A túra pedig éppúgy Bürsben ér véget, néhány percnyi sétára az indulási oldaltól.

Alig várom a tavaszt, hogy újra nekivághassunk!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

A halloween Hátsó-Ausztriában is divat, ünnepeljük meg egy hátborzongató vorarlbergi rémtörténettel!

Több mint három emberöltővel ezelőtt élt egy fiatalember Runggelinben, aki soha egyetlen istentiszteletet sem hagyott ki. Aznap este is korán lefeküdt, hogy az 5 órai, hajnali misét el ne mulassza. Mélyen aludt a fiú, és ijedten ébredt a bludenzi kapucinus templom harangjára.

-Elkéstem - pattant ki az ágyból ijedten, és rohant a templomba. Amikor belépett Isten ragyogóan kivilágított házába, már a templom megtelt a hívőkkel, a fiatalembernek csak az utolsó padban jutott hely, sietve le is térdelt egy imádkozó férfi mellé. A fiú megrémült, hiszen a férfi nem volt más, mint az ő réges régen elhunyt édesapja! Az apja szelíden, de figyelmeztetően szólt fiához:

-Jámbor gyermek vagy, de ez a mise ma nem neked szól! - az imádkozók a fiú felé fordultak, és rémülten látta, hogy mind-mind holtak. A fiatalember kimenekült a templomból, és az Unterfelden keresztül hazafelé rohanva még hallotta, hogy a plébánia harangja fél 1-et üt... (Richard Beitl: Legendák erdeje - Új vorarlbergi mondák, 1953.)

Liebe Halloweengrüsse aus Bludenz,

Verusch

Na jó, egy kicsit messzebb, de csak mert a folyóban gyönyörködéshez nem jár WiFi.

Itt az ideje, hogy bemutassam Nektek Bludenzet! Vorarlberg legnagyobb körzete Blu, de a városok között csak a 6. helyen szerepel. A 2013. január 1-jei adatok szerint 13.858-an lakunk itt, magunkból kiindulva plusz 4 fő.

Városunk tengerszint feletti magassága 570 méter. Bludenz, ha nem is a világ közepe, de egy csillagé mindenképpen, hiszen 5 völgy találkozásánál fekszik, a Walgau, a Brandnertal (Rätikon), a Montafon (Silvretta), a Klostertal (Arlberg) és a Großes Walsertal (egy része az Ill-völgy) Bludenzben beszélték meg, hogy összefutnak.

Bludenz környéke a bronzkor óta lakott, az alpesi barlangok akkoriban az ősemberek körében voltak oly népszerűek, mint manapság a síhotelek. Utánuk megfordultak erre kelta brigantik, rómaiak, és sokan mások is.

Bludenz i.sz. 1000 előtt Pludono és Pluteno néven futott, majd fokozatosan lett Bludenz, vagy helyi dialektusban Bludats. 1265-ben a Werdenberger família alapította meg hivatalosan.

A sötét középkor egy ilyen kellemes helyen sem volt túl vidám, 1100 és 1700 között a pestis kilenszer pusztította ki a lakosságot. És tűzvészből is kijutott legalább háromszor ebben az időszakban.

A Habsburg-dinasztia Ausztriája pedig már mindannyiunk előtt nyitott történelemkönyv.

És ha már az Ill-lel kezdtem, illik az Ill-lel is befejezni. Patakunk, a Silvretta-hegységben ered, és a Rajna jobb oldali mellékfolyója, melybe Feldkirchnél fut bele, mint gyermek az anyja ölébe. Az Illhez Bludenznél pedig az Alvier és az Alfenz jobbról, a Schesa balról csatlakozik. 

Az Ill kelta eredetű elnevezés, azt jelenti, siet.

Az Ill számomra rejtély. Gyakran szinte teljesen száraza kavicsos patakmeder, épp csak csordogál a víz, majd másnapra megárad. A víz minősége/tisztasága/színe is napról napra változik, láttam már sártól barnának, mérges szürkének és ragyogó kéknek is.

*Köszönet Petőfinek, Coelhónak és Wikinek az ihletért.

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Ha nem volt elég erre a hétre egy nemzeti ünnep, megnézheted, hogyan ünnepel Ausztria. Október 26-a Nemzeti lobogó napja, azaz a Tag der Fahne.

1955-ben Ausztria Nemzeti Tanácsa, azaz az Alsóház elfogadta és kihirdette az ország „önkéntes, örökös semlegességéről" szóló alkotmányerejű törvényt. Ez volt ugyanis az a jeles nap, amikor a négy szövetséges - amerikai, brit, francia és szovjet - hatalom utolsó katonái is elhagyták az Osztrák Köztársaság területét. Ausztria a NATO-hoz sem csatlakozott.

A Lobogó, a semlegesség és a függetlenség napja

Az idén Bludenzben a Kultúrák vásárával ünneplünk. A színes programok mellett megnyílik a Kommen- Gehen - Bleiben című kiállítás is, ahol a bevándorlók életével és gasztronómiai különlegességeivel ismerkedhetnek meg a látogatók.

Az igazi hacacáré persze Bécsben lesz, a Hősök terén. Sajnos nem 2015-öt írunk, ugyanis 1955 óta minden 10. évben díszszemlét rendeznek, ahol felvonulaz Osztrák Nemzeti Hadsereg színe-java. Politikai felszólalások, vízágyúzás és a város leamortizálása az idén (is) elmarad. Lesz helyette viszont szokásos emlékmű koszorúzás, majd koncertekkel, katonai- és sportprogramokkal, egészséges életmóddal kapcsolatos, CSALÁDI rendezvényekkel folytatódik az ünneplés.

Nosza, szállj kocsiba, vonatra, buszra, hajóra, repülőre, és ünnepelj velünk Te is!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch