Hátsó-Ausztriai képeslap

Na jó, egy kicsit messzebb, de csak mert a folyóban gyönyörködéshez nem jár WiFi.

Itt az ideje, hogy bemutassam Nektek Bludenzet! Vorarlberg legnagyobb körzete Blu, de a városok között csak a 6. helyen szerepel. A 2013. január 1-jei adatok szerint 13.858-an lakunk itt, magunkból kiindulva plusz 4 fő.

Városunk tengerszint feletti magassága 570 méter. Bludenz, ha nem is a világ közepe, de egy csillagé mindenképpen, hiszen 5 völgy találkozásánál fekszik, a Walgau, a Brandnertal (Rätikon), a Montafon (Silvretta), a Klostertal (Arlberg) és a Großes Walsertal (egy része az Ill-völgy) Bludenzben beszélték meg, hogy összefutnak.

Bludenz környéke a bronzkor óta lakott, az alpesi barlangok akkoriban az ősemberek körében voltak oly népszerűek, mint manapság a síhotelek. Utánuk megfordultak erre kelta brigantik, rómaiak, és sokan mások is.

Bludenz i.sz. 1000 előtt Pludono és Pluteno néven futott, majd fokozatosan lett Bludenz, vagy helyi dialektusban Bludats. 1265-ben a Werdenberger família alapította meg hivatalosan.

A sötét középkor egy ilyen kellemes helyen sem volt túl vidám, 1100 és 1700 között a pestis kilenszer pusztította ki a lakosságot. És tűzvészből is kijutott legalább háromszor ebben az időszakban.

A Habsburg-dinasztia Ausztriája pedig már mindannyiunk előtt nyitott történelemkönyv.

És ha már az Ill-lel kezdtem, illik az Ill-lel is befejezni. Patakunk, a Silvretta-hegységben ered, és a Rajna jobb oldali mellékfolyója, melybe Feldkirchnél fut bele, mint gyermek az anyja ölébe. Az Illhez Bludenznél pedig az Alvier és az Alfenz jobbról, a Schesa balról csatlakozik. 

Az Ill kelta eredetű elnevezés, azt jelenti, siet.

Az Ill számomra rejtély. Gyakran szinte teljesen száraza kavicsos patakmeder, épp csak csordogál a víz, majd másnapra megárad. A víz minősége/tisztasága/színe is napról napra változik, láttam már sártól barnának, mérges szürkének és ragyogó kéknek is.

*Köszönet Petőfinek, Coelhónak és Wikinek az ihletért.

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Ha nem volt elég erre a hétre egy nemzeti ünnep, megnézheted, hogyan ünnepel Ausztria. Október 26-a Nemzeti lobogó napja, azaz a Tag der Fahne.

1955-ben Ausztria Nemzeti Tanácsa, azaz az Alsóház elfogadta és kihirdette az ország „önkéntes, örökös semlegességéről" szóló alkotmányerejű törvényt. Ez volt ugyanis az a jeles nap, amikor a négy szövetséges - amerikai, brit, francia és szovjet - hatalom utolsó katonái is elhagyták az Osztrák Köztársaság területét. Ausztria a NATO-hoz sem csatlakozott.

A Lobogó, a semlegesség és a függetlenség napja

Az idén Bludenzben a Kultúrák vásárával ünneplünk. A színes programok mellett megnyílik a Kommen- Gehen - Bleiben című kiállítás is, ahol a bevándorlók életével és gasztronómiai különlegességeivel ismerkedhetnek meg a látogatók.

Az igazi hacacáré persze Bécsben lesz, a Hősök terén. Sajnos nem 2015-öt írunk, ugyanis 1955 óta minden 10. évben díszszemlét rendeznek, ahol felvonulaz Osztrák Nemzeti Hadsereg színe-java. Politikai felszólalások, vízágyúzás és a város leamortizálása az idén (is) elmarad. Lesz helyette viszont szokásos emlékmű koszorúzás, majd koncertekkel, katonai- és sportprogramokkal, egészséges életmóddal kapcsolatos, CSALÁDI rendezvényekkel folytatódik az ünneplés.

Nosza, szállj kocsiba, vonatra, buszra, hajóra, repülőre, és ünnepelj velünk Te is!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

A szelektív szemétgyűjtés Ausztriában alap. Az ehhez tartozó alapműveltséget azonban meg kell szerezni!

Otthon, Magyarországon, az újságpapírt az évi kétszeri iskolai papírgyűjtésre tartogattam, azon kívül csak a lemerült elemekkel és a műanyag-flakonokkal bíbelődtem. Az utóbbiakról leszedtük a kupakot - az oviban ezt gyűjtötték jótékony célra -, a gyerekek összetaposták, és bekerültek az eme nemes célra rendszeresített, nem kidobandó zsákba. Amikor pedig mázsás súlya lett a puttonynak, elcipeltem a nem túl közeli szelektívbe. 

Itthon, Hátsó-Ausztriában, természetes/kötelező a válogatás. Igaz, ehhez meg is teremtették a körülményeket. Először is minden háztól rendszeresen elszállítják a különválogatott szemetet, papírt, műanyagot, fémet, üveget és az egyebet - havonta illetve hetente kétszer. A komposztálásra alkalmas maradékot pedig ki-ki magának viheti el a feldolgozóba, hogy a növénykéknek fincsi táplálékot rohasszanak belőle.

Az első napokban a házinénink elmondta, hogy mit és hogyan válogassak. Értek meglepetések, pedig tapasztalt szelektálónak hittem magamat. A tejesdoboz például műanyagnak számít, ahogy a joghurtospohár fedőfóliája is (bár ezt néhány faluval arrébb már fémnek veszik). És a küblikbe csak tiszta szemét kerülhet, így elöblítek minden arra érdemest, mielőtt kihajítanám. Néha az edényszárítón több a joghurtos-, a konzervdoboz és a befőttesüveg, mint a tányér, de ebben a mosgatógép is "hibás"...

Ahány ház, annyi szokás! Előző állomáshelyünkön, Alsó-Ausztriában csak a háztartási szemét és a komposztállható hulladék fogalma létezett, persze ezen felül bárki gyűjtögethette és elszállíthatta a szelektívgyűjtőkbe maga maradékát.

Szerintem a szelektív szemétgyűjtés jó dolog! A kukáknál kihelyezett tájékoztató szerint, a háztartási hulladékok 95%-a újrahasznosítható. Csupán egy kis odafigyelés kell, és válogatás illetve öblítés után sok-sok terhet levehetünk a Földünk válláról!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Szám szerint 81. A 3-6 éves apróságok 12 különböző országból származnak, és 15 anyanyelven beszélnek. Bemutatom a Susi Weigel óvodát!

Mivel elsőszülöttem nevelési intézményéről már áradoztam, ideje méltatni egy kicsit a másodszülött óvodáját is. Hogy miért pont most, amikor már 6 hete koptatja a kisszékeket, annak csupán az az oka, hogy tegnap került sor az ovi hivatalos megnyitójára.

*Egy sajtótájékoztatóval egybekötött hivatalos megnyitó kés volt az exújságíró szívébe. És természetesen én jobban meg tudtam volna szervezni!

Az óvoda névadója Susi Weigel híres mesekönyv-illusztrátor volt, aki élete utolsó éveit Bludenzben élte. A grafikus ráadásul nemcsak a nevét, hanem a szellemiségét is az ovinak adta, hiszen a csoportszobákban Mira Lobe: Ich bin ich című könyvét - Susi Weigel képeivel - naponta forgatják a kicsik.

Szóval, az óvoda a sokszínűség szimbóluma is lehetne, a kisfiam csoportjában vannak osztrákok, magyar (ő), törökök, bosnyákok, szerb és ki tudja még milyen náció. Egészen kicsik (3 évesek) és nagy, majdnem iskolások is. Fiúk és lányok. És szerintem pontosan ettől klassz ez az ovi.

Polgármesterünk, Mandi Katzenmayer az egybegyűlteknek elmondta, hogy Bludenz nem kisebb eredménnyel dicsekedhet, minthogy minden helybéli 3 évesnek van óvodai férőhelye. Hoppá!

Végül. A Susi Weigel Kindergartent 2012 májusától 2013 augusztusáig építették, finoman fogalmazva vadiúj. Az építkezés 3 millióba került Bludenznak, és az épülethez kizárólag a helyi erdőkből származó faanyagot használtak fel. Minden csoportnak saját terme, énekszobája és mosdója van, illetve a közös tornaterem, az ebédlő, és a "tanári", a játszóteret pedig nyitvatartási időn túl bármely gyermek használhatja.

Mielőtt sírva fakadtok, hogy ej, de jó dolga van a fiamnak, bizonyos dolgok miatt verhetem a fejemet a (bludenzi erdőkből származó fából eszkábált) falba. Az óvoda nyitva tartása 7-13 óráig tart, hétfőn, kedden és csütörtökön 14-16 óráig van napközi, félévente úgy 40 euróért. 13-tól 14 óráig ebédeltesd meg és vidd vissza, ha délutános a gyermek.  Az oviban - az egész városban sem jellemző a hosszabb műszak - mindössze 1 egésznapos csoport van, ők is csak hétfő-kedd-csütörtökön tölthetik ott a napot, és csak ők kapnak ott ebédet. Amúgy, az óvoda nincs ingyen, 40 euró körülbelül havonta a "tandíj", kivéve az iskola előtt állóknak.

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Ma - október 12-én - világszerte tiltakoznak az amerikai agrárkonszern, a Monsanto és génmanipulált vetőmagjai, mérgező permetezőszerei ellen. Egy jó kis tiltakozásból szerencsére Vorarlberg sem maradhat ki!

A March Against Monsanto hátsó-ausztriai szekciója Bregenzben gyűlik össze eme napon, és különböző figyelemfelhívó akciókat szerveznek. Az egyik helyi benzinkút konyháján például Chili con Santo készül majd, a bab, a kukorica és a csili azonban helyi termelők földjében, mindenféle manipuláció nélkül teremtek.

A demonstráción ráadásul nemcsak a vorarlbergi gazdák, vendéglők és szervezetek emelnek szót/fakanalat a génmanipuláció és a mérgező kemikáliák ellen, hanem a városi és tartományi vezetők is támogatásra érdemesnek vélik a programot!

Nein zur Gentechnik! Stop Monsanto!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch