Hátsó-Ausztriai képeslap

Hol is lehetne máshol a világ legnagyobb bőrgatyája, mint az Alpokban?

A népviseletjellegű nadrág 2,46 méter magas és 2,30 méter széles a Montafonban készült el, de nem egy óriásnak varrták, hanem jótékony célokra. A bőrgatya ugyanis a vandansi golfklub alapítványáé, a Golmer Cross Golf Carityé.

A jótékonysági szervezet 2009 óta gyűjt adományokat súlyosan beteg gyermekek számára, amelyet terápiákra, kezelésekre és más fontos dolgokra fordítanak. A Golmer Cross Golf Carity, támogatóik és szponzoraik 4 év alatt 208.450 euróval járultak hozzá a kis betegek gyógyulásához vagy körülményeik javításához.

Ha Te is szívesen golfoznál a gyönyörű hegyeink között, és a jó cselekedetek sem állnak tőled távol, a világ legnagyobb bőrgatyájának zsebét Te is megtömheted!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

Nem, nem vagyok szeizmológus. Középiskolai tanulmányaim alatt/után csak annyit foglalkoztam a felszín alatti mozgásokkal, amennyit muszáj volt. De mostanában mifelénk gyakran mozog a föld...

• Kedden hajnalban Bécstől délre, a Bécsi-medencében észleltek 4,7-es erősségű rengést.
• Szerdán délután a svájci St. Gallenben volt a Richter-skála szerinti 2-es erősségű földrengés.
• Július 20-án már volt St. Gallenben egy 3,7-es rengés.
• A Bécs-St. Gallen etap a Google Maps szerint ördögi 666 kilométernyire van egymástól. Bludenztől az előbbi cirka 600, az utóbbi 73 kilométer.
• Kein Komment, mert nem vagyok szeizmológus.

Mória Svájcban

Sajtóhírek szerint a földrengés összefügg egy geotermikus projekttel. A svájciak ugyanis, mint Tolkien törpjei túl mélyre ástak.

"Mória... Félsz lemenni azokba a bányákba... A törpök túl mohón és túl mélyre ástak... Te is tudod, kit ébresztettek fel Khazad-dúm sötétjében... Árnyék és láng..."

Szóval, a törpök svájciak valami olyannal kísérleteztek, amelynek az utóhatásairól - utórengéseiről - fogalmuk sem volt. Vizet és gázt akartak a felszínre hozni, a fúrásokkal 4400 méter mélyen jártak, amikor a legutóbbi földrengést érzékelték. Bár hivatalos közleményt még nem adtak ki, de a projektet novemberig nem folytatják tovább, a kisebb-nagyobb, 4000 méter mélyen kialakuló "megmozdulások" miatt.

Állandóan mozog a föld - ez dereng az iskolai földrajz órákról. És ezt itt a hegyek között gyakran lehet is érezni. Persze semmi extra, nem omlik a vakolat, nem szakadnak le a csillárok, nem dől össze a világ, csupán enyhe vibráció kúszik fel a padlón keresztül az ember lábába, mint amikor a Fő utcában turistabusz-konvoj halad el, csak éppen Bludenzben mifelénk nem járnak robosztus járművek, mindössze szeizmológiai forgalom tapasztalható.

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch

-Sprichst do dütsch?

A napokban egy reggel így indította az ismeretségünket a házmesterünk. Nem mondanám, hogy szemem sem rebbent, a vorarlbergi tájnyelvvel ugyanis egyelőre nem tudok mit kezdeni. A reggel, angyali mosolyomat és irodalmi németet előkapva reagáltam.

-Tütsch? Leider nicht. Aber deutsch ja.

Házmester bácsinak felragyogott a szeme, és mondanom sem kell, hogy azóta én vagyok a kedvenc lakója.

Ezek a jó vorarlbergiek csak a legritkább esetben használják a Hochdeutschot, sok-sok Wie bitte? hagyta már el emiatt a számat. Óvodában, iskolában, hivatalban, munkahelyen nem egyszer felhősödött már el a tekintetem, mert egy szavukat sem értettem. Különösen az első kávé előtt esik nehezemre kiválogatni az értelmet a rengeteg s betű és elharapott szó közül, a magyarországi iskolákban belém vert szórendet és más nyelvtani sajátosságokat pedig a harmadik Kaffee után sem ismerném fel, ha lenne, mert ilyesmit nem gyakran használnak.

Házmesterünk felvilágosított, hogy a vorarlbergerisch Sprache bizony tartalmaz némi schwitzertütschöt, alsó-német tájnyelvet és a lichtensteiniek szavajárását, jó fül és villámgyors gondolkodás kell a megértéséhez. És persze azt sem árt tudni, hogy beszélgetőtársunk hova valósi, hiszen tartományon belül is számtalan változat létezik.

Például Seeger an der Lutz orvos és tájnyelvi költő versea XIX. századból, Der Wasser-Schada:

A Wässerle, so kli und klar,

ma ment, as künn nit si -

und doch, es grift vertüflet a,

's ischt Kriesewasser gsi!

És a megfejtés:

Ein Wässerchen, so klein und klar,

man meint, es könnte nicht sein -

und doch, es greift verteufelt an,

es war Kirschwasser!

Liebe Grüsse aus "Bludats",

Verusch

Minden városnak van egy híres szülöttje, minden vidékért rajong legalább egy ismert ember. A montafoni hegyekbe pedig nem kisebb legenda szeretett bele, mint Ernest Hemingway.

1925-ben és 1926-ban egy érdekes amerikai töltötte a telet Schrunsban, néhány kilométerre Bludenztől. Schruns már akkor is virágzó szállodaipari település volt, évről évre turisták ezrei pihenték ki itt fáradalmaikat, mégis mindenkinek feltűnt a férfi, aki szerette a hegyeket, a síelést, a sört és első regényén dolgozott. A Fiesta, a nap is felkel az újságírók és novellisták köréből egy csapásra ünnepelt regényíróvá tette Hemingway-t, A Kilimandzsáró hava című 1932-es művét pedig a vorarlbergi hegyek ihlették.

"Emlékszem a fenyők illatára" (E. H.)

Hemingway törzshelye a Schruns kellős közepén lévő Taube vendéglő volt, az író szívesen ücsörgött a kellemes teraszon, amelyet most, szeptember végén még hatalmas gesztenyefák tesznek árnyassá, egy karakteres vorarlbergi sör után, a kevésbé zseniális írópalántáknak is könnyebben jönenk a szavak a szájára, és életre kelnek a sorok is a papírján.

"Mindannyian arra születtünk, amit csinálunk. Ahhoz van tehetséged, amivel a megélhetésedet megszerzed, mindegy, hogy mivel." (E. H.)

A Taubéval szemben, a Haus des Gastes turisztikai központban most még látható egy aprócska, de annál érdekesebb Hemingway kiállítás. De a schrunsiak nem csak így tisztelegnek az írólegenda előtt, bronzszobrát 2008-ban avatták fel.

Liebes Grüsse aus Bludenz,

Verusch

A spirituális irányzatok szerint nem árt néha hálát adni azért, amit kapunk. Ausztriában - especiel Vorarlbergben - teljesen más a Hálaadás, mint az amerikai pulykasütögetős ünnep, mi mindennek örülünk, ami a földjeinken megterem.

Hivatalosan az ünnep Szent Mihály és a többi angyal napján, szeptember 29-én lett volna aktuális. A Michaelistag alkalmával hajtják be az állatokat az alpesi legelőkről, és számolják össze a hagyomány szerint a javaikat a gazdák, de ez a nap az idén inkább a szavazatok számolásával telik majd.

A Bludenz-Óvárosi Erntedankfest inkább olyan, mint egy hatalmas őstermelői vásár, friss zöldségekkel, mézekkel, lekvárokkal, kocsikeréknyi sajtokkal, a hegyekben élő kézművesek portékáival, fafaragványokkal, szappanokkal, nemezholmikkal, és őszi terményekből készült dekorcuccokkal, és persze klassz népviseletekkel, kalapokkal, bőrgatyákkal, dirndlikkel, vastag zoknikkal, ormótlan cipőkkel. 

Bevásároltunk egy halom zöldséget, a régen vágyott rókagombámból is vettünk, imádom a napsárga, bodros-fodros finomságot. Megkóstoltuk a hatalmas sajtcsodákat, a tipikus vorarlbergi, sőt montafoni frissért, a Sura Kees-ért vagy a jóval keményebb hegyi sajtokért azonnal heves szerelemre lobbantam.

De a gyerekeket egyáltalán nem izgatta annyira a felnőttek gasztronómiai élvezkedése - max az ebéd időpontját illetően érdeklődtek -, annál inkább tetszett nekik a zenei színpad, ahol egy trió helyi népzenét játszott, másodszülöttem pedig óriási harmonikarajongó lett néhány napja, azóta az ORF képes időjárás-jelentését mindig meg kell nézzük. De még ennél is jobban vonzza az aprónépet a kecskesimogató. A fiamban a jószágok azonnal fel is ismerték a nyári kecskepásztor-gyakornokot, és jelentkeztek nála egy kis simire.

Ők pedig a hazailag, a mi kecskéink. Technikailag ugyan a telekszomszédunk állatkái, de amíg az én füvemet legelik, mondhatom nagyvonalúan, hogy az enyémek, és kész!

Liebe Grüsse aus Bludenz,

Verusch